Kedves királynők és királyfik! Mai posztomban nem a Darth Vader-féle sötét oldalra kalauzollak el titeket, hanem azokról írnék, akiket feketében látsz, nem gyászolnak, nem divatbohóckodnak, hanem bizony a világ „fekete bárányainak” tagjai, vagyis a rocker/metalhead emberek.

(kép forrása: Pinterest)

Már 2003 óta vallom azt magamról, hogy fémvérű vagyok. Ehhez a zenéhez jelentősen hozzájárult az akkoriban megjelent Meteora a Linkin Parktól, valamint a Love Metal a HIM-től.
Akkoriban még csak az utcáról leshettem el az alternatív divat úgymond kötelező darabjait, internetre még 3,5 évet várnom kellett. De akkor is már láttam, hogy kötelező alapkellék a szegecses kiegészítők, a koptatott, helyenként szaggatott farmer, a bakancs, ami nem túrabakancs, hanem acélbetétes, az oldalláncok, a fekete körmök, a zenekaros pólók, stb.

Elsőre ezek tényleg ijesztőnek tűnhetnek, de úgy voltam vele, hogy ezektől én boldog vagyok, és szépen sorban el is kezdtem megvásárolgatni őket. Legkésőbb a bakancsomat szereztem be, 2005-ben, a szövetkabátommal együtt. Szimatszatyrom nem olyan katonás zöld van, hanem fekete láncos, de nem tervezem beszerezni, és sajnos nem találtam praktikusnak a málhazsákot, így előbb vagy utóbb másnál fog kikötni.